Egyik évben a hittanra járó, magukat vagánynak tartó fiúk kedvéért tartottam egy olyan sorozatot, aminek az volt a címe, hogy:
Ijesztő bibliai történetek.
Benne volt a hirtelen megjelenő kéz a falon, meg volt benne rémálom, és különféle helyzetekben szembenézés a halállal.
De őszintén szólva, alig van olyan bibliai történet, ami ne lenne félelmetes.
Valójában elég ijesztő az a bokor, amelyik megszólal, vagy az az állat.
Jézus halála is elég félelmetes körülmények között történt.
Hajótörés, harcok.
De milyen is legyen egy olyan könyv, ami az életről szól?
Mi ezeket a történeteket tanítjuk érzékeny lelkű és kicsi gyerekeknek is.
Felnőttként nem is vagyunk képesek belegondolni abba, hogy egy 4 éves gyerek számára mi minden lehet félelmetes.
Két-három évvel ezelőtt tanítottam az oviban azt a történetet, amikor Jézus meggyógyít egy béna embert.
Azt hinné az ember, hogy ez minden gyerek számára szép történet. Hiszen egy szegény embernek Jézus az életét jóra fordítja.
Csakhogy ezt nem minden gyerek látja így.
Volt egy 4-5 éves kisfiú az oviban.
Készítettem kartonból egy korhű házat. A tetejét fel lehetett csavarni. Volt egy ágy is, amit méretarányos papíremberek lépcsőn vittek fel a tetőre stb. stb.
Mesélem a történetet, hogy Jézus milyen jó, hogy szereti az embereket, meggyógyít egy beteget.
Ezen a ponton a kisfiú arca elkomorult, ahogy mesélem tovább, és már majdnem meggyógyul az a szegény béna, amikor a komorság mellé megjelennek a könnyei.
Nem tudtam elképzelni, hogy mi a baj.
Nem is tudtam meg.
Egy héttel később megyek érte a csoportba, és szintre ordítva menekül, hogy ő nem jön hittanra.
Jó.
Kérdezem az anyukát, hogy mi a baj, miért nem akar jönni hittanra a gyerek. És elmeséltem, hogy semmi sem történt az órán, ami miatt menekülőre kellene fognia.
Az anyuka azt mondta, hogy azért nem akar jönni a gyerek, mert beteg emberről volt szó. És ahol betegség van, oda nem akar menni.
Nem segített rajta az sem, hogy az az ember meggyógyult.
Betegség az betegség, nem jó.
Anyukának jó humorérzéke van, és azt mondja, hogy véletlenül nem azért van-e ez, mert a gyerek szülei túlzottan is tartanak a betegségektől.
Arra a tanévre el is köszönhettünk a gyerektől. Alig két év múlva már megint eljött néha. Miközben a húga végig járt, és nagyon szereti a hittant azóta is.
Ki tudja, hogy az, ami nekünk felnőtteknek a legkevésbé sem félelmetes, az mennyire ijesztő egy kicsi gyerek számára.
Lehet, hogy mi Jézus gyógyítására koncentrálunk, ő pedig leragad a betegségnél, és rettegéssel tölti el a bénaság gondolata.
Ez jutott eszembe, amikor ma az Édenkert elhagyásáról szóló történetre készültem.
Nem kelt félelmet, hogy a világ létező legszebb kertjéből, ahol ott van Isten, el kell menni az ismeretlenbe, ahol egyedül maradnak, és minden olyan nehéz?
Vajon egy 4 éves gyereknek nem túl nagy feszültség-e arról beszélni, hogy megteszi-e a rosszat Ádám és Éva?
