Családos tábor

Szeretem kipróbálni ugyanazt a témát több csoportban is.

Így vettem elő a családi táborban ismét "A zarándok útját".
Olyan részleteket emeltem ki, amelyekről a gyerektáborban nem volt szó.
Egy jól sikerült játékot írok most le.

Keresztyén, a történet főszereplője zarándokútja során megérkezik Hiúság városába barátjával Hívővel. Éppen vásár van. A sok áru és az emberek igyekeznek letéríteni őket, igyekeznek megzavarni.
A beszélgetés témája: zavaró körülmények a hit útján.

A játék neve: Zavaró körülmények.

Csoportot párokra osztottam. Belső és külső körben kellett állni. A párok egymással szemben egymástól távol, kb. 2-3 méterre.
1. Adott idő alatt meg kellett beszélni egy témát. Ez a téma az volt, hogy mit csináltam eddig nyáron. A belső körben álló beszél.
2. Helycsere. Most a beszélőnek be kell a szemét csukni. Így meséli el, hogy mit tervez még nyárra.

Bónusz zavaró tényező: időként a két kör között sétálgattam, megálltam.

Megbeszélés:
- Mindenki elmondta, hogy mit értett meg a másik mondandójából.
- Mi zavart a beszélgetés közben?
- Hogyan próbáltam kiiktatni a zavaró tényezőket?
- Mi az, ami a hit útján megzavarhat?
- Hogyan szoktam kezelni ezeket a tényezőket?
- Hogyan tudnám az életemből ezeket a zavaró tényezőket a leghatékonyabban kiiktatni?

Egy zavaró tényezőt hadd említsek: van, aki azt látja zavaró tényezőnek a saját életében, hogy a mindennapokban nem szán elég időt Istenre.

Hol lakik a szeretet?

Áhítat gyerekeknek:

Papír ragasztószalagos szívek.

Hol lakik bennünk a szeretet?
Válaszok sorrendjében ragasztgattam a szíveket.
Gyerekek kifejezéseit leírom:
Öt helyen:

• Szívben.
  Mert jót érzünk az iránt, aki szeretünk, nem irigykedünk rá, nem kívánunk neki rosszat.
• Fejben.
  Mert jót gondolunk arról, akit szeretünk.
• Kezeinkben.
  Mert megsimogatjuk a fejét annak, akit szeretünk. És megsegítjük, bekötjük a sebét.
• Lábunkban.
  Mert ott állunk mellette, amikor neki nehéz. Odamegyünk hozzá.
• Szánkban. Nem mondunk csúnyát. Megvigasztaljuk, amikor szomorú.

Ugyanígy az Isten iránti szeretet itt lakik bennünk.
Ezeket én soroltam fel.

Az irgalmas samaritánus

Német napközis tábor van.
A reggeli áhítatokon a történetből mindig kiemelek egy részletet.
Ma arról volt szó, hogy a múltat, jelent és a jövőt hogyan láthatja egy hívő ember, ha a jelen nagyon rossz.


A múlt:
-Fejezzétek ki hangutánzó szavakkal, hogy hogyan érezhette magát a sérült ember, amikor minden jól ment az életében, amikor nagy reményekkel elindult az útra!
Gyerekek:
-Ha-ha-ha!
-És még?
-Hi-hi-hi!
- Együtt a kettőt!
- Hi-hi-hi-ha-ha-ha!

A jelen:
- Fejezzétek ki hangutánzó szóval, hogy vajon hogyan érezte magát ez az ember, amikor a rablók megtámadták, megverték, elvették mindenét, és az sem érdekelte őket, hogy vajon mi lesz vele!
- Aú! Aú!

Két csoportra osztjuk a gyerekeket.

Mondjuk együtt a múlt és a jelen hangjait!

Jövő:
- Hangutánzó szóval fejezzétek ki, hogy hogyan érezhetné magát az az ember, aki a jövőjére gondol, amikor összeverve fekszik a földön, és nem hisz Istenben!

-Ó, ó!

- Most fejezzük ki azt, hogy mit gondol a jövőjéről az, aki hisz abban, hogy Isten vele van, és visszagondol minden jóra, ami régen történt vele.

- Hi-hi-hi-ha-ha-ha.

- Most mondjuk egyszerre a múlt, a jelen és a jövő hangjait, és figyeljük meg, hogy mit hallunk!

- Több a hi-hi-hi, de lehet hallani az aút is, csak nem annyira.