2012. szeptember 30., vasárnap

Vállalod?

Szeretném, ha ebben az évben a gyerekek állandó feladatokat is vállalnának. Tudjuk, hogy meg kell már gyerekként tanulni, hogy a szolgálat hozzátartozik a hitélethez.
Ezt megalapoztuk a korábbi években az éves koncepciókkal.
Most ideje a tettek mezejére lépni.

Szeretnék figyelembe venni egy fontos dogot.
Személyre szabott szolgálatokat szeretnék adni a gyerekeknek.
Miért?
Azért, hogy szeressék a feladatot.
Azért, hogy a már meglévő tálentumaikat még jobban ki tudják bontakoztatni.

Hogyan találhatjuk meg a személyre szabott szolgálatokat?

A mai gyermekistentiszteleten (4. osztályostól felfelé) ezt a következő módon kezdtük el keresni.

1. Teológiai alapvetés:

139. zsoltár 14. verse a Károli fordítás szerint:
"csodálatosan megkülönböztettél..."
Ez azt jelenti, hogy Isten engem úgy rakott össze különféle alkotóelemekből, hogy megszülessek én, aki mindenki mástól különbözik. Vannak képességeink és adottságaink, amelyek nagyon jók. Vannak közepesek. De ebben a variációban, ahogyan ezek a képességek bennünk vannak, senki másban nincsenek így. És ez csodálatos. Ennek nagyon örülünk. Ezeket a képességeinket használhatjuk Isten dicsőségére.
2. Gyakorlat:

Lerajzoltuk egy lapra a kezünket. Mindenki beleírta, hogy miben nagyon jó, vagy mi jellemző rá. Akár külső, akár belső.
Aztán megbeszéltük.
Ezeket a jegyzeteket használjuk fel a következő alkalommal arra, hogy személyre szabott feladatokat találjunk.


Kérdés:
Ti próbáltatok-e már rendszeres szolgálatokat gyerekeknek és hogyan? Melyek voltak ezek?
Működött?
Van tanácsotok?

2012. szeptember 21., péntek

Hogyan?

A gyerekeknek tanítunk igazságokat.

Például úgy, hogy kimondjuk, vagy elmesélünk történeteket, megtanítunk énekeket, amik erről szólnak. De engem most az érdekel, hogy mit tegyünk hittanon, hogy ezt át is éljék ezeket az igazságokat?

Én nem a memóriájuk felől szeretném a lelküket elérni, hanem az élmények által. És most nem csak kifejezett az élménypedagógiára gondolok.

Van ötletetek?


2012. szeptember 19., szerda

Örömelv

Olvastam egy blogbejegyzést. Egy olyan cikkre reagál, amely az Élet és Irodalom c. újságban jelent meg. Írója az ELTE tanára. A cikket nem olvastam, csak ezt a blogbejegyzést, de megragadott egy kifejezés:
örömelv.

Idézet a blogból:

Az első számú probléma a cikk írója szerint a "negatív visszajelzések rendszere":
" ... az iskola számára sohasem az a fontos, hogy egy gyerek mit tud, mihez van kedve vagy tehetsége, hanem hogy mit nem tud, mi az a tantárgy, amiből rosszabb az átlagnál, hogy aztán azon legyen, hogy az illetőt az átlagra "felhozza"... Ami hiányzik a magyar iskolából, az az örömelv."

Rendben, nem értek egyet azzal, hogy csak arra figyel minden iskola, hogy mit nem tud a gyerek. És tanára válogatja, de a cikk írója a rendszerről írta ezt, nem az egyes emberekről.
Viszont, ha ez így igaz, hogy az iskola nem számol az örömelvvel, akkor nekünk itt nagy lehetőségeink vannak.
Mi mekkora előnnyel indulunk, mert

  • nem osztályozunk (még)
  • elvből örülünk
  • nem a memória a lényeg a hittanon
  • nem a logika a lényeg a hittanon
  • nem a kézügyesség a lényeg a hittanon
  • nem a külső a lényeg a hittanon.
Örüljetek mindenkor, még a hittanon is.

2012. szeptember 13., csütörtök

Megoldás a kreativitásos gyakorlathoz

Egyik előző bejegyzésben feltettem egy képikérdést.
Most elárulom, hogy mire vonatkozott a 4 fekete pont és az ezer darab piros pont. (Bölcsföldi András egyik interaktív kiállításának az ötlete alapján.)
Minden egyes pont egy generációt szimbolizál.
Isten azt mondja a Tízparancsolatban:


" Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.  6De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat." 2. Mózes 20.

Amikor ezt olvassuk, akkor  nagyon sokszor méltatlankodunk, hogy harmad-negyedízig büntetést ígér Isten? Aztán nem is nagyon figyelünk arra, hogy ezerízig pedig irgalmat ígér.
És az mennyivel több. Lényegesen több.
Nekem nagyon meglepő volt az arányt látni.
A kép megmutatja, hogy Isten hogyan is gondolkodik. Szinte eltűnik az a 4 pont az ezer között.
Ha arról beszélünk, hogy Isten milyennek mutatta meg magát az Ószövetségben, akkor gondoljunk erre. Ez az arány sokkal irgalmasabb, mint a bibliai korban irgalmasnak számító szemet-szemért elv.
Vagyis Isten az Ószövetségben nem annyira büntető, mint kegyelmes. Arányosan kegyelmesebb, mint nem.
Az Újszövetségben Jézussal ez tovább fokozódik.

Ez a képi megjelenítés az arányra teszi a hangsúlyt. Egymás mellett látjuk a 4-et és az 1000-et. Egyszerre érzékeljük.
Amikor szöveget mondunk vagy olvasunk, akkor ezek a számok egymás után vannak. Nem egymás mellett.
Ezért más a hallott, olvasott élmény, mint a látott.

Fontos, hogy hittan órán igyekezzünk a verbális igazságokat
láthatóvá
érzékelhetővé
átélhetővé is tenni.

2012. szeptember 12., szerda

Látod? azaz a gyerekekhez való hozzáállásról

Régen sokszor megfogalmaztam már magamnak azt, hogy amikor egy gyerekkel beszélgetek, akkor tisztelem benne előre azt a felnőttet, akivé lesz. Tudomásul venni, hogy a gyerek nem csak gyerek, hanem az a jövőbeli felnőtt is.
Aztán nyáron találkoztam ezzel a gondolattal, csak persze megalapozottabban.

A kamaszkorban minden megváltozik, és születőben van valami új.
Egy gondolat a kamaszokról, és arról, hogy hogyan viszonyuljunk hozzájuk.
Pécsi Rita írja édesapjáról, aki szakmunkásképzőben tanított.

"Nagyszerű volt azt az élvezetet még csak látni is, ahogy végigment az iskola zsúfolt folyosóján és meg-megállt, hogy utánuk nézzen:
"Látod, milyen aranyos, drága, gyönyörű gyerekek?"
Nos, nem mindenki ezt látta bennük, pedig neki volt igaza." (A nevelés az élet szolgálata 3.)

Azt mesélte egy előadásában, hogy amikor egyszer véletlenül nem ment be megtartani egy órát az édesapja, a diákjai elmentek érte a lakására, hogy menjen be.

2012. szeptember 11., kedd

Kreativitás fejlesztő gyakorlat- munkatársi megbeszélés 3


A munkatársi megbeszélést a következő feladattal kezdtük:
A kérdésem: Melyik bibliai idézet jut eszetekbe az alábbi ponthalmazról.
Az eredeti kép, amit a munkatársaknak megmutattam egy műanyag lapra felragasztott piros pöttyökből álló kép, ahol a piros pöttyök között van fekete is. Ez a rengeteg o betűből több napi kísérletezés után összeállt kép szerintem ugyanazt mutatja, mint az eredeti.
Szóval a feladat: kitalálni, hogy milyen igéről van szó.  
Ma nem árulom el, várom a válaszokat legalább egy napig.

De: Miért fejleszti ez a kreativitást?
Azért, mert meg kell próbálni más szemszögből nézni, meg kell próbálni minél több megoldást találni.
Kaptam karácsonyra egy könyvet, amiben kreativitásfejlesztő gyakorlatok vannak. Az egyik gyakorlat:
15 perc alatt találjunk minél több felhasználási módot egy téglára. A könyv írója javasolja, hogy legalább 50 ötlettel álljunk elő a negyed óra alatt.

Szóval szerintem próbáljátok meg kitalálni, melyik ige, történet stb. kapcsolódik ide. 
Remélem több megoldás is van.
És az az érdekes, hogy egyes igék lerajzolva mennyire többet mutatnak, mintha csak halljuk.
Majd kiderül minden!

                                                        


                                                         ooooooooo
ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
ooooooooooooooooooooooooooooooooooo
ooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
ooooooooo





Munkatársi megbeszélés 2

A tanév eleji munkatársi megbeszélésen elmondtam, hogy a nyár folyamán jutottam arra a meggyőződésre, hogy a mostani gyermekistentiszteleti évben a pedagógiai cél az legyen:
Építsünk ki még jobb kapcsolatot a gyerekekkel!

A munkatársin elmondottakat kicsit kibővítem most:


MIÉRT ÉPÍTSÜNK KI MÉG JOBB KAPCSOLATOT A GYEREKEKKEL?

Pedagógiai válasz:
(Tekintettel arra, hogy a nyár folyamán sokat hallgattam és olvastam Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató gondolatait, ezért az alábbi pedagógiai válasz az ő hatása alatt született. Néhol szinte szó szerinti idézet, néhol az ő gondolatai az én olvasatomban.)

A gyerekek sokszor csak minket ismernek, mint hívő embereket, és tudat alatt azonosítanak minket a "hívőséggel".
A gyerekek így gondolkoznak:
Ilyen X néni, Y bácsi, szóval ilyenek a hívő emberek!         
Gyerek kérdése: akarok-e olyan lenni?        
Ahhoz, hogy megszerettessük a gyerekkel a hitet, először minket kell megszeretniük.    
(Ez még nem hit.)      
Ha szeretnek minket, a kedvünkért megtesznek többet.     
Ha nem kedveljük, akkor ő sem fog kedvelni,  és nem fog semmit sem megszeretni, ami a hittel kapcsolatos.
Amit indirekten fejezünk ki, az sokkal erősebben hat.        
Pozitív kötődés jelei:
törődés
támogatás
védelem
Az érzelmeknek nagyon nagy szerepe van a nevelésben.   
Az a tanár képes igazán hatni a tanulókra, aki biztonságos kapcsolatot képes kialakítani velük.
Az érzelmek vagy agyonvágják vagy megsokszorozzák a nevelés hatását. 
Csatornát kell találni a gyerekhez!  

Saját tapasztalatom:
Ha megvizsgálom a kapcsolatomat a viszonyulásomat a tavalyi gyerekekhez, akkor észreveszem, hogy vannak nehéz esetek.
Például egy felsős lány, aki félhangosan tesz megjegyzéseket, de ha azt kérem, hogy mondja el nyugodtan hangosan, akkor félsértődötten elhallgat, és soha sem ismétli el, vagy védi meg a gondolatait.
Ezért én neheztelek rá. És persze ezután előfordult, hogy kioktattam. És hiába volt akár igazam is abban, hogy inkább mondja el hangosan, amit gondol, és képviselje a gondolatait, őbenne biztos, hogy rossz érzés marad.
Szóval az első kérdés legyen az, hogy vajon milyen hatást váltok ki a gyermekekben, vajon a szavaim, válaszaim azt üzenik-e indirekt módon, hogy én elfogadom őt, Isten elfogadja őt, szereti őt, és neki helye van itt.
A kamaszok egyébként maguk sem tudják néha, hogy miért is viselkednek úgy, ahogy. Kicsi korától ismerem ezt a lányt. El tudom képzelni, hogy igazából nem akar ő velem szemtelen lenni, vagy udvariatlan, csak egyszerűen ő most így működik. És nekem így még jobban szeretni kell. Hiszen sok kamasznak nagyon nehéz szeretni önmagát.
Szóval, ha szópárbajba is keveredek egy hittanossal, és igazam is van, és ő téved, mit is érek vele,  ha be is látja, hogy igazam van. és utána elfordul Istentől, a hittől?
  
Teológiai válasz:
Jézus módszere: A saját élete kapcsolataival tanított.
Az Atyával való kapcsolatával is és a tanítványaival való kapcsolatával is tanított.

Az ember Jézus az Atyához való viszonyulásával megmutatta, hogy egy ember mekkora mértékben bízhat Istenben. Egészen. Ez volt a példa. Jézus nem olyan volt, mint egy elméleti akrobata tanár, aki a földön járva elméletben mutatja meg:
- Így kell kötélen járni, így tesszük a lábunkat, így emeljük, így egyensúlyozunk. 
És elméletben megtanulja a diák a földön, nézve a tanárát, hogy hogyan kell.
De ettől még nem tudja.       
Jézus valahogy úgy tanított, hogy felment a kötélre előre, majd felsegítette a tanítványait is. És együtt jártak a kötélen.
Amikor Jézus a tanítványaival együtt élt, és amikor féltek, bátorította őket, ha éhesek voltak, enni adott nekik, vigasztalta, erősítette őket, útmutatást adott nekik. Ekkor át is élték, hogy mit jelenthet egy személyes kapcsolat Istennel.         



2012. szeptember 10., hétfő

Munkatársi megbeszélés

Szoktatok-e rendszeresen munkatársi megbeszélést tartani?
Mit szoktatok ilyenkor megbeszélni?
Milyen gyakran ültök össze?

Az évkezdő megbeszélésünk így zajlott:

I. Kreativitás fejlesztő gyakorlat. (Erről fogok írni legközelebb, csak egy szemléltető képet kell alkotnom hozzá.)
II. Elméleti bevezetés.
III. Hátra és előre gyakorlat: visszatekintés és tervezés

A hármas ponttal kezdem most a beszámolót.
III./1. Az első kérdésem az volt, hogy mindenki három különböző kis lapra írjon három jellemzőt, ami a tavalyi évben jellemezte a saját csoportjához való viszonyát.
III./2. A válaszokat asztalra kiraktunk, sorban felolvastuk és amelyik nem volt egyértelmű, ott rákérdeztem, hogy mit takar a szó.
III./3. Egy mondatban összefoglaltam a jellemzők alapján, hogy milyen volt tavaly a kapcsolatunk a gyerekekkel.

Törekedtünk megismerni a gyerekeket, miközben szoros kapcsolatot nehézen tudtunk kialakítani úgy, hogy csak hetente vagy kéthetente egyszer találkozunk.

Továbbgondolandó: Ebben a tanévben mit lehetne változtatni ezen?

III./4. Egy lapra mindenki írja le, hogy konkrétan mit tett tavaly annak érdekében, hogy a csoportjába tartozó gyerekekkel a kapcsolata a lehető legjobb legyen? (5-6 dolgot írtunk le.)

III./5. A felsorolásokat felolvastuk. Kiegészítettük konkrét helyzetek elmesélésével.
III.//6. Összefoglaló észrevételeim:

a.: Amikor arról beszélgetünk, hogy ki mit tett, akkor nem gondolunk a tettek előtti tettre: a gyerekért való imádkozásra.
Mert mielőtt a gyerekeknek Istenről beszélünk, nagyon fontos, hogy előtte Istennek beszéljünk a gyerekről.
Sok nehéz gyerek van, akit nehezebb szeretni, elfogadni, mint azt a gyereket, aki alkalmazkodó és érdeklődő. Nagyon fontos, hogy az elfogadást ne a saját erőnkből akarjuk kipréselni. Ha imádkozunk a gyerekekért, és kérünk erőt, akkor máshogy viszonyulunk a gyerekekhez. Még tudatosítjuk is azt, hogy ez nem az én ügyem csak, hanem az Istené.
Az is tett, ha imádkozunk. Sokszor átéltem saját magam is, hogy az ima után én vagyok más, és a gyerek ezért máshogy reagál énrám is. Nem tegyünk úgy, mintha mindent jól tudnánk csak azért, mert Isten szolgálatába álltunk. Sokszor olyan nagy az elhívatási kedvünk, hogy nem tudja egy rossz válasz sem elvenni. De néha úgy tartunk órát, hogy nem vagyunk elég lelkesek. És egy szó is elég, hogy elfelejtsük, hogy ez nem a mi ügyünk csupán.

Másik észrevételem:

b.: Nagyon meglepődtem, amikor mindenki felsorolta, hogy mit tett tavaly a gyerekekkel való kapcsolat érdekében.
Felsorolom, nem szó szerint, gondolom, hogy nektek is feltűnik majd:

  • igyekeztem minél többet beszélgetni külön-külön a gyerekekkel, 
  • figyeltem arra, hogy megdicsérjem a gyerekeket,
  • ajándékokat adtam nekik,
  • a lányok fejét megsimogattam, megölelgettem őket, a fiúk vállát megveregettem...
Ha ismeritek a szeretetnyelveket, akkor nektek is feltűnik, hogy (egyrészt hiányzik egy) a csoportok vezetői a maguk szeretetnyelvén próbálják meg a gyerekekkel való jobb kapcsolatot kialakítani.

Tehát: Aki tudja, hogy neki mi az elsődleges szeretetnyelve, figyeljen oda, mert lehet, hogy az adott gyermeknek nem az a szeretetnyelve, ezért arra nem fog úgy reagálni.
Ne csak azon az egy szeretetnyelven próbáljuk meg szeretni a gyerekeket, ami nekünk fontos.
Példa:
Ha soha sem akarunk ajándékot adni hittanon a gyerekeknek, mert pedagógiai okokból ezt nem tartjuk jó ötletnek, gondoljunk arra, hogy van olyan gyerek, aki a legkisebb, legapróbb ajándékból szűri le, hogy mi szeretjük őt. Hiába dicsérgetjük, meg beszélgetünk vele, ha ő így van bekódolva.

A jövőre vonatkozólag pedig erről is beszélgetünk majd a megbeszélések során:
Milyen erőfeszítéseket tesz a két vezető együtt? Mi az, amire oda kell figyelni jobban?
Milyen konkrét ötletük van arra, hogy a kapcsolat még jobb legyen.

2012. szeptember 6., csütörtök

Hittanévnyitó történet szereposztásban

Ma megalkottam a végleges szöveget a hittanévnyitóhoz.
Egy kis magyarázat előre. Hogy mit is jelent a csikós gondolatbuborék.
Egy gondolatbuborék, aminek kivágunk egy arcformát a közepén. Köré odafestem a csikós kalapot és a csikós-ruha egy részletét. Oda kell majd a göndör hajó kisfiúnak az orczáját béilleszteni. Aztán olyan lesz, mintha csikósfiú volna.
2 perc 38-nál a belinkelt videóban látható egy "igazi" csikós-gyerek. Szóval a kalapot onnan fogom mintázni, és a ruhaformáját is.

Hittanévnyitó-jelenet 
Az Istennek végzett szolgálatokról

Szereplők:
Mesélő
Rickné
Lelkész
Kisfiú
Mária
Kellékek:gondolatbuborék sima
gondolatbuborék csikós
2 megpakolt szatyor
retró szemüveg Ricknénak
esernyő a lelkésznek
cukrászda felirat
cukrászdába asztal
Helyszín:utca
cukrászda


Noémi (vagyis, aki a hittanévnyitón hirdeti az igét): A mai történetünkhöz szükségünk van néhány önként jelentkező gyermekre. (Mindenkit be ki lehet választani, aki jelentkezik. Fontos, hogy legyen közte: sötét hullámos hajú, sötét szemű fiú és egy szőke egyenes hajú lány.) Mindenkit odaállítunk a cukrászda területére.

Mesélő: Egy igaz történetet mesélünk ma el nektek. Akkor történt ez, amikor még a szüleitek is gyerekek voltak. Egy kelet-németországi városban vagyunk:
Rickné hatalmas megpakolt szatyrokkal közeledik.
Lelkész:  - Jó estét, Rick asszony! Hogy van?           
Rickné: - Jó estét, lelkész úr! Jaj, nagyon sietek. Annyi dolgom van még. Tudja, holnap érkezik egy csoport gyerek Magyarországról. És most, hogy meghalt a férjem, arra gondoltam, hogy hozzám is jöhetne egy magyar gyerek nyaralni. Nagyon jól fogjuk érezni magunkat! Elmegyünk a tóhoz, meg sétálunk, meg fagyizunk.
Lelkész: - Biztosan nagyon jól fogják magukat érezni.        
Rickné: - És tudja, lelkész úr, már egészen pontosan tudom, hogy milyen gyereket szeretnék vendégül látni.
Egy segítő a széken álló kisfiú elé teszi a gondolatbuborékot.
Rickné: Tudja, olyan egészen édes kis fiút képzelek el, göndör fekete hajjal,  és olyan nagy kerek szemmel.
Csikós gondolatbuborék a kisfiú arca elé.
Rickné: (nagyon elmerengve) Olyan igazi hortobányi csikóst szeretnék.  
(csikós zene)
http://www.youtube.com/watch?v=-fwmHSOQO4E                                                
Rickné: Nagyon jó lesz az a három hét, amíg itt lesz. De, ne haragudjon, mennem kell! Viszontlátásra!
Csikós fiú leül a székre. Szőke kislányt odavezeti a segítő Rickné mellé.
Mesélő: Két nap múlva ismét találkozika az utcán Rickné a lelkipásztorral.
Lelkész: - Jó napot!    
Rickné: (szomorúan) - Jó napot, lelkész úr! Ő Mária.  Köszönj a lelkipásztor Úrnak Mária! Mondd:
Jó napot lelkész úr!    (cél: Mária tényleg szólaljon meg)  
Mária: Jó napot lelkész úr!   
Lelkész: Isten hozott nálunk, Mária!
Rickné: (nagyon szomorúan) Emlékszik, hogy meséltem, hogy vendégem lesz. Hát, Mária jutott nekem. A fürdéshez amúgy is hideg van. Majd játszik a többi gyerekkel. Csak eltelik ez a három hét. Isten áldja!
Lelkész: Isten áldja!   

Lelkész leül a Mózes-padra. Rickné és Mária kimennek, azaz bemennek a gyül. terembe.              Rickné ott elmondja Máriának, hogy most visszamennek a templomba, és nagyon vidám legyen, nevetgéljen.    
Segítő megfordítja a cukrászda táblát. Rickné és Mária kézenfogva, vidáman jönnek be a gyülekezeti teremből. Nevetgélnek. 
Odamennek a cukrászdához.            
Lelkész feláll, elindul a cukrászda felé.
Rickné meglátja a lelkészt és integet, hogy menjen oda.
Rickné Máriához: - Akartál képeslapot venni. Menj csak át ott szemben a trafikba, és nyugodtan válaszd ki, melyiket szeretnéd megvenni, mert beszélnem kell a lelkész úrral.         
Lelkész: - Jó napot, Rickné!   
Rickné: - Üljön csak le, drága lelkész úr, hadd meséljek el önnek valamit. Tegnap este elmentem a nyaralásszervezőhöz. Mondom neki, hogy mégis miért Máriát adták nekem. Hát tudták, hogy én olyan hullámos fekete hajú, fekete szemű kis hortobágyi csikóst szerettem volna.                       

Segítő csikós fiút a székre állítja, gondolatbuborékot elé emeli.   

És a legrosszabb, hogy láttam, hogy van is ilyen a csoportban!     
Akkor meg miért pont ezt a Máriát adták?
Csikósfiú leül. 
Rickné: Tudja, hogy mit mondott a szervező?  Ezt mondta:           
Drága Rickné, az úgy volt, hogy amikor a vonat már majdnem beért az állomásra, és a gyerekek mind az ablakon leskelődtek és látták már a házigazdákat, akkor ez a Mária felkiáltott, hogy: -Ahhoz a nénihez szeretnék menni.            
hatásszünet
Rickné: Most képzelje csak el! Ott volt egy csomó család gyerekekkel, meg volt, aki a kiskutyáját is elhozta. Voltak, akik autóval jöttek. De Mária mégis énhozzám akart kerülni.       
Mégis énhozzám akart kerülni!        
Amióta ezt tudom, nagyon megszerettem.
Lelkész: - Ahogy Jézus mondja: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.”
Rickné: -Tényleg. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. 

Ezután jön az igehirdetés.

2012. szeptember 5., szerda

Faliújság

Néhány fényképet mutatok a faliújságunkról, amit a nyári táborok történetének emlékezetben tartására készítettem. Varrott anyagkörökből áll. A szövegek hátterét csomagólópapírból varrtam. Ez A zarándok útja  összefoglalása.





Hittanévnyitó

Megtaláltam a hittanévnyitó történetét, amit a segítőkkel elő szeretnék adni.
Ezt a történetet egy németországi teológiai tanáromtól hallottam. Az a szép benne, hogy ez egy igaz történet.

Három évvel ezelőtt kezdtünk egy 7 éves egységben gondolkodni a gyülekezeti gyerekmunkáról. Első év vezér igéje és gondolata volt Jézus hívó szava:"Kövess engem!" Tavaly a központi téma a hitben növekedés, a keresztyén életben járás volt.
Idén a szolgálat lesz a téma, a gyülekezeten belüli szolgálat.

Arra fogom kihegyezni a történetet, hogy hogyan is tekintsünk a szolgálatunkra. Hogyan lássuk a feladatainkat. Nem fogom szó szerint idézni a történetet, mert németül hallottam. De a lényeget szerintem pontosan mesélem el.

Sok-sok évvel ezelőtt az NDK-ban történt:

P. lelkész megy az utcán. Látja, hogy a szomszédban lakó S. né hatalmas szatyrokkal megrakodva jön szembe. Indokolatlan ez a nagy mennyiségű élelmiszer, hiszen a hölgy egy ideje özvegyen él, egyedül.
- Jó napot S-né. Hogyhogy ilyen nagy táskákkal felpakolva jön?
- Képzelje lelkész úr, vendégem lesz. Magyarországról érkezik egy csoport gyerek, és én is fogok fogadni egy kisfiút. Tudja, már egészen pontosan tudom is, hogy hogy fog kinézni. Olyan göndör barna hajú lesz. És olyan hatalmas fekete szemei lesznek, tudja, olyan magyar betyár-gyerek. Olyan jó lesz!
Tudja, elmegyünk a tóra fürdeni, meg aztán elmegyünk fagyizni. Olyan jól eltelik majd a három hét. De sietek, mert kevés az időm.
Ezzel a hölgy elmegy.
        Másnap az utcában összefut a lelkész megint a hölggyel. Szomorú arcot vág. Mellette valóban ott lépked egy külföldi gyerek. Szóval a csoport megérkezett. Csakhogy a betyár-forma fiú helyett egy szőke egyenes hajú kislány lépdel mellette. S.-né arcán a mély csalódottság minden jele ott ül.
- Jó napot S.-né! Látom megérkezett a vendég.
- Igen, megérkezett. De nekem csak Mária jutott. Köszönj szépen a lelkész úrnak, Mária!
- Jó napot!
- Tudja az a szomorú, hogy volt is olyan gyerek a vonaton, el is mondtam a szervezőnek, de nem értem, hogy miért nem vették ezt figyelembe. Majdcsak eltelik a 3 hét. Majd kiviszem a játszótérre vagy ilyesmi.
      Eltelik még egy nap. Most a cukrászdában fut össze S.-nével P. lelkipásztor. De egészen megdöbben azon, amit lát. Mária és S.-né nevetnek, kacagnak, az asszony arcán nyoma sincs a tegnapi csalódásnak. Nem érti a lelkész, hogy mi történhetett.
Abban a pillanatban, ahogy a lelkészt meglátja az asszony, egy ürüggyel elküldi a kislányt egy percre távolabbra és magához hívja a lelkészt.
- Látom, hogy ma nagyon boldog a kis Máriával, S.-né. Mi történt?
- Na képzelje el, lelkész úr, hogy mi volt! Tegnap este már nem tudtam magam tovább türtőztetni, elmentem a szervezőhöz. Mondom neki, te ide figyelj, tudod, hogy én olyan göndör hajú édes nagy fekete szemű kisfiút akartam. Erre ideadsz nekem egy szőke egyenes hajú lányt? Miért?
-És képzelje, lelkész úr, hogy mit mondott a szervező. A vonat gördült be az állomásra, az összes magyar gyerek meg lóg ki az ablakon, és lesik, hogy hova érnek. Ott vagyunk mi vendégfogadók az állomáson. Erre, ez a kis Mária, mit mond? Nem hiszi el! Rám mutat és azt mondja: Ahhoz a nénihez szeretnék menni. Most képzelje el. Voltak ott az állomáson családok. Van, aki még a kiskutyáját is kihozta. És ez a kislány pedig engem, az öregasszonyt választott ki az összes ember közül! Mégis hozzám akart kerülni. Mióta ezt tudom, egészen megszerettem.
- Hát S.-né, erre csak azt tudom mondani, amit Jézus: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.
.........

Remélem, hogy tetszik ez a történet nektek is.
A szolgálatot, a feladatot is így kell látnunk. Ne mi keressük meg a nekünk legjobban tetszőt. Ne mi válasszuk ki, ami kézenfekvő volna. Ne is úgy tekintsük egy szolgálatra, feladatra, mint amit a lelkész vagy akárki ránk tukmál. Tekintsük úgy, hogy Jézus választott minket erre a feladatra. Milyen más így. Nem?