2013. április 25., csütörtök

Jerikó falai leomlanak

Jerikó elfoglalásának a történetét alsósokkal így dolgoztuk fel:

Kezdő játék: kard és pajzs.

Az osztályt két csoportra osztottam. Fiúk és lányok. Éppen 5 fiú és 5 lány volt.
Fiúk feladata:
Tervezzétek meg egy biblia korabeli város elfoglalását. Ez a város Mózes korában a legnagyobb város volt.
A várost várfal veszi körül. De olyan széles, hogy egy szekér meg tudott rajta fordulni.
Ti találjátok ki, hogy hány katona, milyen fegyverekkel támad. Rajzoljátok le a lapra.
(Előre a lap közepére rajzoltam egy négyzetet.)
Lányok feladata:
Tervezzétek meg a város megvédését. Bármilyen biblia-korabeli eszközt használhattok. 

Ezt nagyon élvezték a gyerekek. A fiúk licitáltak, minél magasabb számot mondjanak. Még több katona. Még több kard és egyéb fegyver. Igyekeztek nagyon veszélyes fegyvereket kitalálni.

Utána megkértem a csapatokat, hogy mutassák be a terveiket.

Ezután jön a lényeg: kérdéseket tettem fel, amire várhatóan mindenki nemmel felel:
El tudjátok képzelni, hogy ezt a várost nem 20.00 katona foglalja le, hanem 0?
El tudjátok képzelni, hogy ezt a várost úgy foglalják el, hogy nem érnek hozzá a falhoz? 
(Ötleteik : kőhajító, földrengés, villámcsapás)
El tudjátok képzelni, hogy senki semmilyen fegyvert nem fog, mégis legyőzik a várost?
stb.

A kérdéseknél az a lényeg, hogy minél jobban csodálkozzanak, és minél inkább hitetlenkedjenek.
Ezt a várost úgy foglalta el ez a támadó csapat, hogy egyetlen fegyvert sem használtak a várfal ledöntéséhez, és senki sem ért hozzá a falhoz.


Ezután következett a történet elmesélése. 
A végén kiemeltem: Isten segítségével lehet fegyver és katona nélkül is győzni.


2013. április 23., kedd

Álljatok meg a hitben

A képen látható, hogy a nagy erejű fehér ruhás támadó
nem tud mit kezdeni a terpeszállásban lévő ellenfelével.
A színes ruhás ellenfelet nem tudja kibillenteni
hatalmas lendületével sem. :)
Hittanórai szemléltetés arról, hogy mit jelenthet az ember életében, ha Istenben bízik.
Egy gyereket kértem, hogy álljon a terem közepére, szépen, vigyáz-állásban. Lábai szorosan egymás mellet.
Majd megmutattam, hogy mit jelent az, ha valaki úgy akar az életben megállni, hogy nem bízik Istenben.
Egy kicsit a gyerek vállánál oldalra toltam.
Azonnal elvesztette az egyensúlyát, és oldalra lépett, nehogy elessen.
Utána megmutattam, hogy mit jelent, ha akármilyen nehézség, próba ér minket, de Istenben bízunk.
Kértem a gyereket, hogy álljon terpeszben. Nézzük meg, hogy mi történik, ha most még egyszer meglököm ugyanolyan erővel, mint az előbb.
Nem történt semmi, állt biztosan.
Ezek után mindenki szerette volna kipróbálni.
Oszlopba állítottam a gyerekeket. Először mindenki vigyázban, utána terpeszben.
Kipróbálták, hogy ez tényleg így van.
Utána annyit mondtam, hogy amikor akármi miatt az életük során úgy érzik, hogy nehézség van az életükben, akkor imádkozzanak, kérjék Isten segítségét. A félelem néha nem is múlik el, de Isten erejével  megbátorodva tudnak kitartani.


2013. április 11., csütörtök

Motiváció

Sokszor küzdünk azzal, hogy a gyerekeket nem tudjuk motiválni egy-egy feladatra.
Egyik élménypedagógiai képzésen azt tanultam, hogyha szeretném, hogy a gyerekek valamit még egyszer megpróbáljanak, játszanak, akkor ne azt kérdezzem, hogy szeretnétek még egyszer eljátszani.
Mert lesz, aki azt mondja, hogy nem.
Azt kérdezzem, hogy ugyanezt meg tudjátok csinálni fél lábon is.

Valahogy ilyen volt az előző bejegyzésemben az összefoglalás is.

Találtam egy videópéldát ehhez a gondolathoz.
Nem abból indulnak ki, hogy a közönség akarja-e díjazni a zenélésüket.
Ez nem kérdés.
Nem erről kell dönteni.
Másról.
Legalább 2 percig nézzétek a videót. De szerintem érdemes végignézni.

http://www.facebook.com/photo.php?v=355518351235042

2013. április 10., szerda

Összefoglalás

Húsvét után gondoltam, hogy az a legjobb, ha a hittanórán összefoglalunk.
Így gyorsabban visszahangolódunk.

Eddigi órák jól sikerültek. Mindenki akart válaszolni az ismétlő kérdésekre,
és mindenki elégedetten ment haza.
Miért?

Mert tomboláztunk.


Ezzel az órával az a célom:
- felmérjem a tudásukat,
- előcsalogassak tudást olyan gyerekekből is, akik nagyon-nagyon keveset tudnak,
- ismétlés közben tanulni,
- az egyes történetek elmesélésével kiemelni Isten munkáját a történetek mögött,
- örömet szerezni.

Előkészületek:
Vettem egy majdnem elhasznált tombolatömböt.
Van néhány itthon nagy egyházi programokról maradt meg.
Összegyűjtöttem mindenféle apróságot, amit meg lehet nyerni.

A bevezető szövegem:
Ma nagyon jól jártatok, hogy jöttetek hittanra!
Ugyanis ma tombolázni fogunk.
Van nálatok pénz?
(válaszok...)
Jó, mert arra most nem lesz szükség.
De nem adom ingyen a tombolajegyeket.
Tudással fizethettek.
Én kérdezek, aki jól válaszol, az kap egy jegyet.
Szabályok:

  • Minden jó válasz egy tombola.
  • Én szólítok fel.
  • Jelentkezni kell.
  • Nem mindig azt szólítom fel, aki legelőször jelentkezik, mert nem mindig látom, és szeretném, hogy mindenki nyerjen, ne csak a leggyorsabb. (Ez az egyik legfontosabb szabályom.)
  • Ha valaki közbekiált, az a kérdés elúszott.

Elvek, ami alapján kérdezek és 
  • a tudást keresem meg, és nem a nemtudást bizonyítom,
  • eldöntendő kérdéseket is felteszek, amire csak olyan gyerekeket szólítok fel, akik láthatóan csak nagyon keveset tudnak,
  • elgondolkodtató kérdéseket is felteszek:
    Szerinted Isten miért ....?
    pl. Mit gondolsz arról, hogy József börtönbe került? stb.


Én húztam a számokat. Minden gyereknek legalább 2 tombola jutott. A húzást csak ezután kezdtük.
Mindez egy 7-8 fős alsós csoportnál fél óra alatt lezajlott. A kérdéseket pörgetni kell.
A kérdéseket fejből mondtam, és a csoport tudásához igazítottam.